Intro

Jézusom, már megint itt vagyok....

Életem első blogját nagyjából tizen......öt éve írtam, akkor még egy magyar blogszolgáltatónál. Szerettem azt az időszakot, rengeteg új virtuális haverom lett, és ahogy az egész blogdolog mellett elhaladt a világ, ezek közül néhány az online világon túl tényleges barátsággá alakult. Ennek őszintén örülök. Thanks, freeblog!!!!

Hogy már megint minek vagyok itt....? Jó kérdés. Érzem, hogy valami változik, basszameg, de őszintén: felnövök. Persze, így majdnem 40 évesen azért nem olyan hatalmas teljesítmény ez, tegyük hozzá. Nem könnyű az az időszak, ami mögöttem van. Hahh, jó, kinek az, mindenkinek megvan a maga nyomora, válása, magánya, csalódásai, pofonjai, újrakezdései. Nem is mennék ebbe feltétlenül bele mélyebben most. Majd talán.

Ami biztos, nyom nélkül nem múlt el semmi.... Fél évvel ezelőtt én, a "tököscsaj", a "G.I.Jane", a "majdénmegmutatomkiszartapadkára" feltárcsázott egy pszichológust. Nyilván az ok, a kézzel fogható, az majdnem mindegy mi volt, tudtam, hogy ezt a pakkot valahogy egészen mélyről kell kiásnom. Azóta is dolgozunk rajta, hol megreked egy kicsit a dolog, hol lendületet kap. Nem egyszerű és gyors menet, ezt persze tudtam az elején is. Meg nem is olcsó, ez egy másik kérdéskör..... De azt érzem, ez maximálisan kell ahhoz, hogy felnőjek, hogy értsem magam, mi és miért és mikor alakult úgy, ahogy.

És természetesen mostanra még több dologról van véleményem, amit muszáj megosztanom. :D