....ha vannak barátai.
De tényleg.
Mit gondolhat vajon? 30 éves barátság ide vagy oda, szerinte soha nem fog ráunni, hogy házhoz menjen a lóf@szért? Évek óta minden - egyre ritkuló - találkozásuk alkalmával hallgatja a kioktatást, beszólogatást, nyel, nyel, aztán természetesen robban a bomba, amiben nincs nagy köszönet, és csak a rossz szájíz marad utána. És hogy újabb fél évig nem találkoznak.
Mit gondol, mikor unja meg, hogy egy életképtelen, döntésképtelen hülyegyereknek nézze, aki nem tudja menedzselni a saját életét?
Mit gondol, mikor lesz elege abból, hogy ahogy az élete halad előre, fejlődik, érik, változik, csak egyetlen ember szerint rossz, és az éppen az egyik gyerekkori barátja? Amikor mindenkitől azt hallja, hogy mennyire jó, hogy már nem az éjszakában dolgozik, hogy már nincsenek alkohol problémái, nem magányos, és JÓL VAN.... kivéve ezt az egy embert.
Mit gondol, meddig lehet előhúzni a "keresztlányodnak nagyon hiányzol" kártyát, pláne, amikor már van egy saját lánya?
Mit gondol, meddig nevethet a háta mögött azon, hogy az valójában nem is az ő lánya, mert nem ő az édesapja?
Mit gondol, hogy amikor a legnagyobb szüksége lett volna a barátaira, és ő kiállt mögüle a feleségére hivatkozva, megbocsátható? Fogalma sincs róla mennyire darabokban volt amiatt a lány miatt, aki mellé teljes szívvel odaálltak mindketten a feleségével. Akkor hol volt a gyerekkori barátság, a Bizalom Köre, a Választott Család, meg az összes baromság?
Mit gondol? MIT gondol?
Mit gondol, én meddig fogom a számat rongyosra rágva hagyni, hogy bántsa azt az embert, aki nekem az egyik legfontosabb a világon?
Abba nem is mennék bele, hogy a feleség pedig az én barátnőm volt, ez is megérne egy sztorit.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése