Sztárban sztár

Nézem a műsort, és most először elfog a szorongás. Olyan "ez nekem kellemetlen" érzés. Pedig esküszöm szórakoztat, vasárnap esti képernyőkímélőnek az ilyenkor szokásos palacsintasütés mellé teljesen jó, a zsűri értékelésein meg még nevetni is szoktam. Azt már megfigyeltem, hogy mindig van egy énekesnő, akiből dívát kell csinálni műsorról műsorra, egy énekes akiből aranytorkú macsót, és mindig van egy bohóc. Ő mindig férfi, és minden adásban nőnek öltöztetik, hogy utána a zsűri szétalázhassa. De ezek fiatal srácok általában, együtt röhögnek saját magukon (általában....), és úgy alapvetően leszarják mennyire imidzsromboló esetleg (általában....).

És akkor meglátom Gesztesit, mint egy valaha szebb napokat megélt, kivénhedt, köszvényes madame, az arcán az a "bazmeg, nem tudtok nekem ennyit fizetni" kifejezés, látszik hogy feszeng, nem érzi magát jó a szerepben. Kellemetlen, kínos az egész, és egyre inkább azon szurkolok, hogy legyen már vége, engedjék már el ezt az embert haza. Hozzáteszem, különösebben nem szeretem Gesztesit, nem is utálom persze, de azt gondolom, hogy ezen a szinten, ennyi idősen ezt már nem kell csinálni. Vagy ha mégis kell ("money money, yo"), az végtelenül szomorú. 

Őszintén bízom benne, hogy vagy nagyon nagyon hamar kiesik a műsorból a még megmaradt méltóságával együtt, vagy legalább olyan szerepeket kap, ami nem sajnálkozásra készteti az egyszeri tévénéző parasztot embert.