Earworm

Nem kizárt, hogy ez is egy pszichológus által kikezelendő dolog lenne nálam (felvettem a listára), mindenesetre nagyon érdekes. Nem a klasszik dallamtapadásról van szó, mint - úristen - kb 13 éves koromban, amikor egy egész éjjelen keresztül azt énekelte a fejemben Cserháti hogy "Pompás utakon édes szerelem, éles kanyar után cserélünk".... Életemben nem idegesített ennyire zene azóta sem. Talán a Gangam style. De az tényleg fos. Na mindegy.

Szóval ez nem ilyen.

Ez olyan, hogy reggel kinyomom az ébresztőt, és abban a pillanatban, hogy felülök, egy dal megy a fejemben. De nem olyan, amit előtte nap hallottam, vagy egyébként gyakran hallgatom, vagy kedvencem, vagy bármikor is az volt. Teljesen random nóták.

Valamikor tavasszal egyik reggel ezzel a két sorral keltem "támmtámm for my pain, támmtámm for my sorrow" - érted, még a szövegét se tudtam. Se az előadót, se a címét, semmit. Csak a dallamát. Meg hogy pain és sorrow. Nyilván pillanatokon belül kiderült, hogy Bruno Mars Liquor Store Blues-ával ébredtem aznap, valami oknál fogva. Persze, valami oknál fogva. A szövege nyilván nem volt beszédes és jellemző az akkori lelkiállapotomra "Egy feles a fájdalmamra, egy a bánatomra, ma szétcsapom magam, holnap rendben leszek". Leszámítva, hogy a szétcsapom magam kimerült a kettő helyett öt szál cigiben, azóta sem értem hogyan jött éppen aznap hajnalban. Napokig hallgattam és próbáltam rájönni az okára, különösebben nem sikerült.

Aztán 3 héttel ezelőtt megint megtörtént. "Most elmondom mid vagyok, mid nem neked...." Hétfő reggelre, köszi, tudatalatti, nem basztad el a reggelemet azonnal, dehhhooooogggyyyy. Én meg aztán olyan vagyok, hogy ha fáj, akkor fájjon úgy tisztességgel, úgyhogy reggeli készülődés alatt végig ezt hallgattam és sírtam, mint Dzsudzsák az andorrai meccs után. 

Viszont a képességem fejlődik úgy tűnik, mert ezúttal mondhatjuk, hogy előrevetítette a délutánomat. Hangulatában, jelentésében, összességében. Ettől szinte már én is megijedtem egy kicsit. 

Kora délután jött az üzenet, szóval az van, hogy Asszonypajti eljött Pestre, és le fog menni az edzőterembe a gyerekkel. 

"E szó jó csönd vagyok, csönded vagyok"

"Szóval akkor én ma ne menjek edzeni, értem." Nem mondtam, csak szólni akartam. 

"Ha vártál lángot, az nem lehetek"

Egyelekismeg. Persze, nem mondtad, mondjuk úgy, finoman esetleg utaltál rá, hogy mindenkinek sokkal jobb lenne, ha nem jelennél meg ott, ahol a királynő. Nice, értettem, egészen jól olvasok a sorok között.

"se jel, se láng csak csönd, mely égig ér"

Így otthonmaradtam. Én. Akinek a barinőjével együtt 4 éve télben, hóban, fagyban, hőhullámban, negyvenfokban a hétfő szerda 17:00 Szent és Sérthetetlen. Én, akinek 4 éve ez a játszótere, körülöttünk 3 edző és számtalan edzőtárs cserélődött le már azóta, de mi ott vagyunk, ha kell, ha nem. Szóval én maradjak otthon, különben kellemetlen lesz mindenkinek, nekem, a nejnek, neki (az edzőnek), és azon a pici helyen a feszültség kézzelfogható lesz a többieknek is, azok meg aztán mégis mit szólnak majd?

"mi más is lehetnék: csak csönd neked"

Kíváncsian várom a következő "levelet"....